A helyes légzés és a meditációk

on .

A légzőgyakorlatok közbeni és utáni relaxáció, meditáció, de még a légzőgyakorlatok nélküli relaxáció és meditáció is nagyon jól segíti a légzésközpont és az egész test egészséges ellazulását, „át- és újraprogramozását”. Relaxáció és meditáció helyes elvégzése esetén, még légzőgyakorlatok végzése nélkül is megnő a vér szén-dioxid-tartalma, ami segíti az agy ereinek kitágulását, a vér viszkozitásának csökkenését és a hemoglobin oxigénleadó képességének fokozódását. Ez javítja az agyműködést, megkönnyíti az agy különböző területeinek együttműködését. Javul a képalkotás képessége, az asszociációs készség és az intuíció, melyek olyan minőségek, amik nagyon hasznosak egy meditáló számára is. Légzőgyakorlatok alkalmazásával a meditáció egyszerűen könnyebben megy és erőteljesebbé tehető, még jobban elmélyíthető. Ezt nagyon sok olyan ember tapasztalta már, aki gyakorlott meditálóként kezdett légzőgyakorlatokat végezni.

A relaxáció egy ellazult pihenés, míg meditáció közben az egyén képeket alkot elméjében (lehetőleg olyat, ami céljai megvalósításával összhangban van) és jó esetben pozitív érzéseket is átél az elképzelt képhez, történethez kapcsolódóan. Relaxált, alfa agyhullámú állapotban (az Agykontroll szerint 30-szor) nagyobb erővel képes az elme teremteni az éber tudatú, béta agyhullámú állapothoz képest. Ebben az állapotban a test is sokkal jobban alakítható, programozható elménk erejével, mint éber állapotban. A test programozhatósága az ún. théta állapotban, azaz mély relaxációban még erőteljesebb. A théta állapot légzőgyakorlatok után, illetve közben sokkal könnyebben elérhető, mint megfelelő légzőgyakorlatok nélkül.

Ha valaki igazán hatékonyan szeretne meditálni, akkor egyáltalán nem mindegy a testhelyzet. Sok meditáció úgy kezdődik, hogy „Helyezkedj el kényelmesen …”. A helyes testtartás meditációban is a függőleges, az egyenes testtartás. Ha görnyedt, hajlott vagy fekvő testhelyzetben van valaki, akkor a hasi légzés nem kellő mértékű, ettől a sejtek oxigénellátottsága kisebb, mint lehetne, kisebb a szén-dioxid-tartalom is a vérben, a sejtekben, amitől egy kicsit össze is húzódnak, illetve kevésbé tágulnak ki az erek, kevésbé javul az agysejtek vérellátása. A meditáló ember akkor jár el jól, ha hozzászoktatja magát ahhoz, hogy egyenes tartásban, függőleges gerinccel meditál. El kell érnie, hogy ez a testhelyzet kényelmes legyen a számára. Gyakorlással ez könnyen megoldható. Ez a testhelyzet egészséges a test számára meditáció közben is, mert a fekvő testhelyzetet leszámítva így a legkisebb az izomfeszülés a törzsben. A függőleges testhelyzet azért is előnyösebb meditáció közben a fekvőnél, mert nemcsak a véráramlás és a vér összetétele kedvezőbb így, de az ÉN vagy másképpen mondva a szellemi erők is erőteljesebben vannak jelen, mint pl. vízszintes pozícióban. Ezért is javasolják a tai-chi és az antropozófiai tanítások, hogy e testhelyzetben meditáljanak követői.

Sok meditáció úgy kezdődik, hogy „Helyezkedj el kényelmesen! Végy egy mély levegőt és fújd ki!” Ezután folytatódik a meditáció. Ez a fajta légzés csak akkor hasznos, ha valaki stresszes állapotból kezdene meditálni. A nagy mértékű légzés stresszoldásra jó, főleg szájon keresztüli kilégzéssel. Erőltetni felesleges és káros.

Meditálni csökkentett légzéssel érdemes igazán. Meditációban, ha valaki jól csinálja, automatikusan lecsökken a légzés mértéke. Ezt lehet és érdemes is akarattal támogatni. A meditáció bevezető, relaxáltató szakaszában nagyon jó, ha valaki csökkentett alhasi légzést alkalmaz, legyen akár még kis mértékű légszomja is, és így agyát, vérét még inkább alkalmassá teszi a szellemi aktivitáshoz.

Az is egy jó módszer, hogy a relaxáltató szakaszban feltesz a meditáló egy maszkot, porálarcot magára és azt arcán hagyja úgy 5-10 percig, és ha elérte a teljes relaxációt vagy a 10 percet, akkor leveszi magáról és folytatja a meditáció lényegi részével. A maszk azért hasznos ilyenkor, mert a kilélegzett levegőből egy részét így az ember a következő levegővétellel visszaszívja, ezáltal a kilélegzett levegőben lévő szén-dioxidot is, ami ekkora időtartamban csak jót okoz.
Fontos: lehetőleg a 10 percet ne haladja meg a maszkhasználat ideje, mert több akár lehet káros is. Erről bővebben könyvemben olvashat. (A légzés gyógyító ereje.)

Meglehetősen sok meditáció bevezető szakaszában a légzés megfigyelése a feladat. Ez nagyon jó egyrészt azért, mert elvonja a figyelmet minden másról, és egy dologra, egy olyan testi folyamatra irányítja, ami jól megfigyelhető. Másrészt ráirányítva a figyelmet a légzésre az egyszerűen egészségesebbé válik. Bármilyen testi folyamatunk, még ha azt nem is akarjuk befolyásolni, akkor is, már a megfigyelés energiájától javulni fog. (Ahol a figyelem, ott az energia. Ahol energia, ott gyógyulás.) Ha javul a légzés, akkor az eddigiek értelmében hatékonyabb lesz a meditáció is. Érdemes hát a relaxáltató részben figyelemmel lenni a be és kilégzésre. Ha valaki tudja, miként kell egészségesen lélegezni, akkor légzése a megfigyelés során automatikusan elkezd javulni e tudása miatt is.

Meditálni azért is nagyon hasznos, mert a meditációk befejezése után még mintegy fél óráig általában nagyobb nyugalomban végezzük tevékenységeinket, mintha azt meditáció nélkül tettük volna.